én és a fixie 2.

Ma ültem rajt! Igen, igen igen egy igazi és hamisítatlan fixin.. ráadásul nem is akármilyenen.. egy Moser volt, egy gyönyörű országúti.. tudjátok, az első amit megláttam.. Ma találkoztam Tomival a mászófalnál és kérdőrevontam, hogy tényleg övé e a gép. Mondta, hogy igen, ki is próbálhatom ha szeretném. Nagyon rendes volt és új infokkal is ellátott, többek közt egy fixie-aranybányánya címével, ahonnét az én fixiem is lesz.. illetve remélem. Már írtam az illetőnek aki csinálja őket, kiváncsi vagyok mit tudunk összerakni. De most nem erről akartam rizsázni, hanem hogy MILYEN VOLT FIXIZNI!
Egyszerre furcsa, és hihetetlen jó! A gondok már az indulásnál jelentkeztek. Nem is gondok voltak ezek igazság szerint, inkább nehézségek. Ráteszed a lábad a pedálra.. tekersz egy fordulatot és nincs megállás.. fordul körbe, fordul fordul, már a nyeregben ülsz, fordul fordul és te szeretnél lusta lenni.. nem tekerni csak gurulni.. nah ilyen nincs. Tekerni azt kell! Állandóan, ha gyorsítasz, ha lassítasz. Elég kis áttétel volt a Moseren, de nekem is valami hasonló lenne az ideális elsőre, úgy érzem. Hohooo szal, ülsz rajta és tekersz, de jött az utca vége és gondoltam jó lenne megállni és megfordulni.. Persze tudtam, hogy nincs mit markolni (első fék sem volt rajta) és nem is kontrás, ahogy Tomi szerint sokan hiszik.. Lassítani próbáltam úgy, hogy visszatartom a pörgés-forgást a hihetetlenül edzetlen combizmaimmal odalenn.. Az SPD-s pedál+ Tisza cipő kombináció miatt már jött is a görcs a talpamban, aztán éreztem ez reménytelen klipsz vagy spd nélkül. Nem lehet rábírni így, hogy a kerék csússzon és ne én repüljek a korámány fölött pofával az aszfaltnak. De én azért elszántan próbálkoztam és sikerült lassítani.. a 3.-4. kör után kezdtem érezni, hogy miről is lenne szó.. A Trackstand (egyhelyben állás) nem olyan egyszerű dolog mint hittem.. rá kell érezni. Sajnos ez 5p alatt nem jött el nálam, de néha éreztem, ha gyakorolnék tovább tudnék ácsorogni egy helyben.. de a kéz nélküli és a féllábas változat szerintem nagyon sok gyakorlást igényel.. Kicsit szomorú voltam, hogy nem vihetem haza, mert iszonyatosan tetszett maga a gép is..
Szóval fixie fixie és fixie.. Remélem az “én és a fixie 5″.-ben már a saját bringát mutatom be..