Párizs – Első nap

A Hotel reggelije nagyon korrekt volt. Klasszikus francia ételek (Croissant, mindenféle buci, sütemény, stb..) büfé jelleggel. A reggeli után letámadtuk az Eiffel tornyot, amit mint minden mást a három nap alatt metroval közelítettünk meg.

A metro párizsban csúcs-szuper! Az egész várost behálózza (6 zóna, ennyire szólt a “bérletünk” is), jók az átszállási lehetőségek, gyors, kényelmes és “live entertainment”-ben is részünk lehet. A Paris Visite-et 48.40 euroért 5 napra vettük, ami nagyon megérte, ha a reptéri transzfert és a rengeteg metrozást is hozzávesszük. Legnagyobb előnye, hogy nem kell a jegyvásárlással törődni, a metron és a RERen kívül még sokminden másra is felülhetünk, még az éjszakai buszjáratokra, vagy akár a fogaskerekűre a Sacré-Coeurnél. Más használható kedvezményt nem nagyon nyújt fiataloknak, mert igazából szinte mindenütt két féle jegy létezik: a normál és a csökkentett árú. A legtöbb helyen 18-25,26 és van ahol 30 éves korig alapból a “reduced fare” jegyet kell kérni és ugyanezt a kedvezményt nyújtotta volna a Paris Visite is, de azt sem mindenütt.

Vissza az Eiffelhez: Az időjárás hidegre fordult, és amikor megpillantottuk a “monumentumot” az ködben úszott. Ez volt az indok, amiért nem mentünk fel a legtetejére, csak a második szintet rohamoztuk meg. Sokan állíthatnák, hogy micsoda hülyeség ilyen időben felmászni, de ennek is meg volt a maga varázsa. Fontos, hogy a toronyba gyalog is fel lehet menni, de csak a “Sud” pillérnél. Így olcsóbb a jegy. Ezt nem tudtuk, lifttel 7.80 volt a második emeletig. Kihagyhatatlan az ojjektum.

Második látványosság: Notre-Dame. Ezt már hóesésben néztük meg. A belépés ingyenes, csak ha a toronyba szeretnénk akkor kell fizetni. Érdemes körüljárni az épületet, hátulról is nagyon szép.

Átkeveredtünk a város legöregebb hídján a Pont-Neufön és az egykori Samaritan áruház előtt metrora szálltunk hogy eljussunk az Orsay múzeumba. Hosszú volt a sor, legalább 30 percet vártunk a bejutásra. Ha esik vagy havazik, bárhol vagyunk, a néger árusokat keressük. Nekik egyebek mellett tuti van eladó esernyőjük. A jegy 5.50 volt. Az épület önmagában is megér egy misét, nagyon szép belűlről. Egy állomásból alakították át. Whistler anyjával csak a végén találkoztunk, mert későn esett le, hogy az impresszionisták és posztimpresszionisták (a lényeg, legalábbis számunkra) a legfelső emeleten rögtön a bejárat után vannak. Mi meg csak bolyongtunk és majdnem lemaradtunk Van Gogh, Monet, Manet, Cézanne, Picasso képeiről. A múzeum csütörtök kivételével sajnos csak este 6-ig van nyitva.

Kaja: A kis beállós gyorskajáldák korrekt árúak, pl: baugette szendvics 3-5 euro. Az élelmiszerüzletekben lehet kapni kész kajákat, salátákat és friss baugettet elég jó áron. Késő estig nyitva vannak a zöldségesek, ha kedvünk szottyanna egy éjszakai salátapartyhoz. Éttermekről, Brasseriekről és Bistrokról majd később.

Este a Párizsban élő családi ismerősünkkel találkoztunk, aki férjével elvitt minket egy éjszakai autós városnézésre. Gyalog nem tudtuk volna ennyire körbejárni a várost, pedig érdemes! Láttuk többek közt az Eiffel tornyot ami minden órában villódzik, a Louvre kivilágított piramisát, a  Concorde és Vandome teret, Marais-ban Victor Hugo házát, a Champs- Elysées-t, Arc de Triomphe-ot (diadalív), Conciergeriest, az Invalidusokat és a Quartier Latinben álltunk meg. Itt nagyon nyüzsgő az éjszakai élet, ráadásul szombat este is volt, ezért az első Bistroban nem kaptunk helyet.

Az ismerősök unszolására egy igazi specialitást rendeltünk mindketten, a neve: Beef Bourginon. Marhahús és belsőségek(?) gombás szószban. Egész jó volt, de inkább egy jó marhapörköltre szavazok, ha választani kellene.