Párizs - Louvre

Minden erőnket összeszedtük, hogy felkészüljün az utolsó párizsi kultúr sokkra, a múzeumok múzeumára: Louvre.

Irdatlan. 9 euro, kedvezmény nincs, csak este 6-tól, részletek a honlapon. Amit nem szabad: azt hinni, hogy végig tudod akár járni is. Még futva is egy hétig tartana. Célirányosnak kell lenni. Érdemes már a neten kinézni, hogy mi érdekel, de a piramis - ami egyben a főbejárat is - gyomrában kapsz egy egész jó kis térképet, amin a “legfelkapottabb” látnivalók fényképpel is szerepelnek.  Én másodszor jártam a múzeumban, de rá kellett jönnöm, hogy értelmetlen mást megnézni, mint kb 10 éve, hisz már semmire nem emlékszem. Ha egy hónapra jösz Párizsba, akkor talán van értelme szisztematikusan minden részt több alkalomra bontva végigbogarászni, de ha nem tervezed, hogy még sokszor visszatérsz oda életed során, akkor inkább jelölj ki magadnak pár dolgot és azok személésével tölts el egy fél napot. Sokkal többet nem lehet kibírni (szerintünk). Nem soroljuk fel, hogy mit láttunk. Nagy hiányosság, hogy a Da Vinci Code WC-je még mindig nincs rajt a térképen Igazából utáltuk a filmet, de azért megnéztük volna, hogy tényleg az a WC-e Mona Lisa után a második legnagyobb látványosság.

A tervezettnél egy kicsit tovább maradtunk a Louvreban, mert kint szakadt az eső és nagy volt a szél. Akárhogy húztuk-halasztottuk a dolgot, végül el kellett indulnunk. Sajnos a Diadalív (Arc de Triomphe)  és a modern üzleti negyedben (La Defense) lévő párjának (Grand Arche) megtekintése esőbe fulladt, de becsületünkre válljék még a Champs Elyssees-n (sanzenizé jómagyarnyelven) is sétáltunk egy picit.

A nap zárása képpen a Galerie La Fayette áruházba mentünk, ahol leginkább a szánkat tátottuk, egyrészt a interiőr szépsége miatt, másrészt az árak miatt. A női részt érdemes megnézni, ha nem célunk a vásárlás. Tényleg gyönyörű belülről. Szép és minőségi  cuccok voltak és aki nem csóró diák, az biztos talál ízléses luxus holmikat magának. (a női rész legfelső emeletén még értéknövelt vibrátorokat is találtunk a csokirészleg közepén). A férfi részleg első emeletén van bor szaküzlet és egy “Julius Meinl”-hez hasonló színvonalú prémium kategóriás élelmiszereket árusító bolt, ott kispénzűek is találhatnak maguknak igényes ajándékot, de édességekből érdemes inkább hazafelé a reptéren vásárolni a dutty free shopban, mert fele annyiba kerülnek mint ott és hasonló a kínálat. Elméletileg a Paris Visite kártyával az egész áruházban 10% kedvezménnyel lehet vásárolni ami egy 1000 euros öltöny esetén nem is rossz, de ilyenekkel mi érthető okokból nem bajlódtunk.

Nagyon közel laktunk, a Rue La Fayatten hazafelé beültünk egy kis bisztróba, ahol a’la cart 45 euroért (fél üveg borral) én egy főételt, Kati pedig levest, főételt és desszertet is evett. Általánosságban elmondható, hogy két személy részére egy kiadós vacsora bisztrókban 50 euronál kezdődik, lényegében a város bármely pontján.