Párizs – Picasso meg a többiek

Ma kiadós alvás után a Picasso múzeumot néztük meg, ami nekünk nagyon bejött. Kis múzeum a Louvre és az Orsayhez képest, nem volt nagy sorbanállás/tolongás sem, nyugodtan lehetett mélázni a képek előtt.

Aki szereti Picassot, annak kötelező, mert az egész munkásságát bemutatja a kezdetektől egészen haláláig. Kicsit sétálgattunk a környék szűk kis utcáin, aztán kis metrózás után a Bastille helyén lévő obeliszket is megnéztük (kihagyható). A Sorbone környékén a derengő napsütésben ebédeltünk (hátizsákból), aztán megnéztük a Pantheon-t. Van beugró, 5 eurót fizettünk (kedvezményesen). Szinte minden múzeumban volt kis tájékoztató angolul is, de itt különösen jó és hasznos leírást kaphattunk az épület történetéről, a sírokról. Itt nyugszik Roussoeau, Voltaire, Victor Hugo, Alexander Dumas, Zola, Pierre és Marie Currie is többek között.

A napsütésben sétálgattunk a Luxembourg kertben és környékén, aztán megint metro és Pompidou központ. Eltérőek a vélemények az épület szépségét illetően. Meg kell nézni, ha tetszik jó, ha nem nem,  szerintem a Párizsiak maguk sem tudták mit akarnak ezzel a csőrengeteggel. A belépő elég húzós,  8 euro. A honlapjukon hazudnak, nem ingyenes a hónap első vasárnapján. Viszont elég sok dolgot megnézhetünk a húzós beugróért cserébe: modern művészetek múzeuma (+audiovizuális archívum), bútor design galéria, művész mozi, könyvtár (ez mondjuk túristaként nem lelkesített minket) és van egy bazi drága kütyüboltjuk is, amiben ráadásul többnyire szarságok voltak böszme árakon. Volt csodák palotája mini, gyerekprogram nejlonzacskó vetítéssel ötvözve, de ezt inkább nem részletezném.. Elsősorban a modern művészetek múzeumára koncentráltunk, ami két részre van osztva, 1905-60-ig és 60-tól napjainkig. Az avantgarde gyűjtemény nagyon komplett, a modernebb művek közül is volt néhány emészthető, de némelyiken sírni támadt volna kedvem. Pl: három fehér négyzet a fehér falon. De tudom, pofátlanság azt gondolni, hogy: “ez nekem is eszembe juthatott volna”. Az épület tetejéről egyébként nagyon szép a panoráma, érdemes naplementére időzíteni a látogatást.

A Pompidou előtt egyébként nagyüzemben működik az utcai szórakoztatás. Voltak bűvészek, komádiások, zenészek. A város számos pontján találkoztunk ilyenekkel , különösen kedvelik a metrot és aluljáróit. Volt hegedűs, harmónikás, cigányasszony éneke, sanzon énekes, hárfás és egy teljes vonós zenekar is.

Vacsora. A Montmarte negyedben laktunk, ezért 10-15 perc sétával már fenn is voltunk a  Sacre-Coeur templom előtt, ahonnét gyönyörű az éjszakai látkép. A templom is lenyűgöző és fél11-ig nyitva van, tehát nem kell miatta nappal mennünk. Azért este mentünk mi is, mert a negyed az éjszakai életéről, a Moulin Rougeról és szexuális szolgató egységeiről híres. Mielőtt a vörös malom előtti fényképezést megejtettük volna, beültünk egy nagyon hangulatos kis bistroba, amiből a környéken a megszokottnál is több van. A pincérek Pál Utcai Fiúk jelmezbe voltak öltöztetve és mint másutt is, ők vezettek az asztalunkhoz. Általánosságban elmondható a helyek nagyságáról, hogy a szomszéd asztalnál ülők tányérjáról simán el lehet csenni a legjobb falatokat. Fontos tudnivaló, hogy ezekben a bistrokban általában vannak menük, amik jóval kedvezőbb árúak mint az a’la cart ételek. Pl: A legolcsóbb (általában 2+ féle van) menü 15.50ért: előétel (2 féle vagy napi ajánlat) + főétel (2 féle vagy napi ajánlat) + desszert (3 féle).  Az ital az minden esetben excluded’, tehát külön kell rendelnünk. Borból üveggel vagy fél üveggel lehet kérni. Itt a legolcsóbb fél üveg 15 euro volt, tehát elég húzós. Nagyon meg voltunk elégedve, pl amit én ettem Sirloin Steak félig átsütve, borsos szószban egy kulináris orgazmus volt.