Múlt év Augusztusa óta nem volt időm, hogy leírjam ezt a beszámolót-kedvcsinálót.. 2008 nyarának utolsó hetében Katival egy hetet töltöttünk a Dachstein déli oldalán Ramsau falucska fölött.

(Berghotel Dachstein, háttérben a Dachstein déli fala)

Már áprilisban lefoglaltunk személyenként napi 23 euroért egy szobát a Berghotel Dachstein-ben teljes ellátással, ami utólag ár-érték arányban nagyon jó választásnak tűnt. A hotel 1680m-en van, a Türlwand Hütte és a Dachtein Seilbahn (felvonó) parkolója alatt, ahonnét a környék túrista- és klettersteig útjainak 90%-a indul. Az épület kicsit leharcolt, de tiszta, rengeteg pici szobával, amik két embernek éppen megfelelőek, főleg ha túrázni jönnek és nem lábatlógatni. Hotel-túristaszálló-Hütte közti átmenetnek mondanám jó kajával és bárral. A tulaj egy helybéli “Nagyfalas Géza” ahogy a veterán mászókat szoktuk emlegetni. Egyik nap beszélgettünk vele és kiderült, hogy mászok.. rögtön a kezembe is nyomott egy mászókalauzt amiben több általa épített út van. Mondta,hogy szívesen mászna velem, aztán kiderült, hogy régen sokat vadászott Sopronban és mutogatta, hogy milyen trófeákat lőtt a Soproni erdőben, szóval jó arc volt az öreg. A Schwartzenegeres kép az előszobában lóg más expedíciós képek társaságában. Igazi mászós szálloda, de sokan vannak olyanok akik pihenni, sétálgatni jönnek a környékre.

(Terminátor és a házigazda a hotel teraszán.. - kb 20 éve)

A 23 euroban teljes ellátás (este meleg étel) és ingyen italfogyasztás volt, ami a környékbeli 4 Euros tea árakat figyelembevéve bomba jó ár!  A szobánk déli fekvésű volt, csak úgy mint a Sonnen Terasse ahol a hotel lakói délutánként ropogósra süttethették magukat, miközben a gyönyörű kilátást élvezhették a dél felé magasodó hegyekre és Ramsau völgyére.

Indulás előtt mindketten jó alaposan utánanéztünk a környékbeli programoknak (én a Klettersteig utaknak - mászni nem szokott Kati, klettertseigezni se nagyon, de mutatott rá hajlandóságot -, Kati pedig az egyéb szabadidős, pihizős lehetőségeknek ) Az épülethez, és a közelben lévő felvonóhoz (Seilbahn), ami a Skywalk-ra és a gleccserre visz, fizetős úton lehet feljutni, autóval meglehetősen drágán (pontos összegre sajna nem emlékszem). Viszont lehet kapni bérletet és van olyan konstrukció is, hogy ha a Seilbahnt használod, nem kell fizetni. A buszon (mi ezzel jártunk) fölfelé a sofőrnél, autóval lefelé kell fizetni a (falu végén induló) Ramsau Strasse Mautstelle-nél.

Ramsau faluról annyit, hogy van egy műugró pályája, egy vegyesboltja, egy temploma és nyolc darab sportboltja. Minden házhoz tartozik egy legelő. Ez a falu központjában is így van, így sikerült 10 km hosszúra nyújtani a települést. Van uszoda is, gyönyörű panorámával és két medencével (úszógumi rulz). Épült nemrégiben egy kalandpark + nyáribob (kötelező!!) + strand + íjjász kombó a falu végén. A bob sínen fut lefelé egy hegyoldalról, durvább a vidámparki témáknál, ha rendesen ereszti az ember.. 5 euro egy menet ha 19 alattinak hazudod magad :D.. pfff.. Ezt egyébként mindenütt eljátszottuk, megéri, sokat lehet spórolni ha nem nézel ki vénnek Viszont számíts keresztkérdésekre pl. “melyik évben születtél?” ha sokat gondolkozol az évszámon, lebuktál.

Nah hát ennyit a környékről és a körülményekről.. igazából ezek a dolgok mind csak a pihenő napokon (kettő volt) kerültek szóba, mert a hét többi részét a Dachstein sziklái közt töltöttük. Tudni illik, hogy Katinak egy Rax-os klettersteig túrán kívül nem sok tapasztalata volt korábban a hegyekkel, de elég jó kondiban van, rendszeresen fut, edz, így nem volt gond egyik túrával és az A-B klettersteigekkel sem.

A túrák:

Türlwand Hütte(1692m) - Bachalm (1490m) - Ramsau(1250m) - Türlwand Hütte(1692m)

(Bachalm panoráma - Dachstein - déli fal)

Ez egy jó kis egész napos kb. 25-30 km-es kör volt, feltérképeztük a környéket a Duregg-Hierzegg hegy megkerülésével. Reggel 9 körül indultunk a hotelből  a Neustattalm irányába, ahonnét egy kényelmes sétaúton, a Dachstein fennséges falaival párhuzamosan a völgyben haladva egy-két óra alatt eljutottunk a Bachalmra. Itt vannak állítólag mormoták, érdemes őket megnézni! Mi sajnos ezt csak később tudtuk meg Kati nagy bánatára. A Bachalm privát bekötőútját sokszor keresztezve leereszkedtünk a völgybe és a már említett hegyet megkerülve egy meglehetősen unalmas, keresztbeálló tehenekkel nehezített a műutat szorosan követő ösvényen begyalogoltunk Ramsauba. A zoknibeszerzés után pedig nekivágtunk az egyik sípályának, hogy a Dachstein Haus - Austria Hütte útvonalon visszacaplassunk a hotelunkig. Ez kb 4-500 m szintkülönbséget is jelentett, de mégis kellemes és szép séta azoknak akik utána esetleg a fenti Türlwand Hütte parkolójából induló Seilbahnnal akarnak feljutni a csúcsra.

Tor - egész napos, könnyű túra (családdal is)

(Ez nem a Tor úton van, de innen látszik jól az útvinal: Katitól kicsit balra  a Raucheck hegyes csúcsa és a déli fal közötti hágón kell átkelni)

Nagyon jó kis útvonal a déli fal tövében egészen a Türlwand Hüttétől nyugatra magasodó Raucheck 2033m magasan lévő nyergéig. A túrát a Südwand Hütte felé indítottuk (1871m), majd onnét kicsit visszaereszkedve kőgörgetegeken átvágva, a mászóutak beszállói felé vezető ösvényeket követve értük el a Raucheck csúcsa alatti völgyet. A csúcs nevéhez hűen szinte mindig felhőket bökdös még jóidőben is. A völgyből egy tüdőkoptató szerpentin visz fel a nyeregre, ahonnét a Torstein szabdalt csúcsaira és a távolabbi hegyekre, hátrafordulva pedig a teljes déli falra és a Türlwand környékére van meseszép kilátás tárul elénk.

(Racheck alatti hágó)

Innen kellemes sétával megkerülve a Rauchecket a Bachalm felé, majd pedig azon a korábbi túránál említett bizonyos lankás úton haladva tértünk vissza kiindulási pontunkhoz. Sokan csinálják ezt a túrát az ellenkező irányba, mert úgy lefelé haladnak a nyereg előtti “brutális” emelkedőn.  Igazuk van.

Hunerscharte (2687m) A-B és Hunerkogel C-D Klettersteig - Skywalk

(Hölgy-völgy)

1000m-es szintkülönbségű túra, a végén nagyon izgalmas, kezdőknek is ajánlott könnyű klettersteiggel. Ismét csak a hotelünktől, azaz a Türlwand Hüttétől a Talstation-t (felvonó megállója) megkerülve a Südwandhütte felé vettük az irányt. A parkolóból is jól látható hüttét kb 40 perc alatt értük el, majd nekivágtunk a szép nagy falatnak ígérkező völgynek (615-ös út). Ebben a völgyben megy fel a felvonó drótkötele is. Mi alatta kanyarogva, kitartóan lihegve értük el a völgy utolsó, már sziklásabb harmadában induló Klettersteiget. Magunkraaggattuk a példásan komplett felszerelést, kantárokat, sisakokat és minden extrát, aztán nekivágtunk a néhol vicc számba menő Klettersteignek. Sokan ezt egyébként felszerelés nélkül teszik.. apukák, anyukák, nagymamák, nagytaták.. Sokszor gondolkoztam és beszélgettem másokkal is, hogy miért.. miért jó egy véletlen megcsúszás miatt meghalni?? Tudvalevő, hogy  “A hegyek közt rá lehet b@szni.. és sokan rá is b@sznak.” Hiába, kell a statisztika.. Másnap egyébként órákig körözött a Police helikopter a falnak ezen a részén, szal’ valószínűleg valaki tényleg rá is… Persze mi sem akasztgattunk minden szakaszon, de a kiszálló előtti befelé dőlő, agyonvasalt falon a felhőben -ami sokszor körülvett minket fölfelé menet- biztos be lettem volna tojva kantár nélkül.

A gleccserre felérve hó fogadott minket (ahogy azt egy rendes gleccseren szokás). Árnyékban egészen firnes, napos részeken pedig olvadozó volt az állaga. Ilyenkor is sielnek rajta, járnak is a gépek néha, egyengetik a koszos havat. A Hunerscharte klettersteig kiszállója a Skywalktól keleti irányban pár száz méterre van, ezt a távot havon csoszogva tettük meg, majd jött az okos ötletem, hogy mi lenne ha a skywalk korlátján fejeznénk be a túrát. Ugyanis van egy rövidke (kb 60-80m) C-D nehézségű via ferratta út a gleccserről a felvonó épületének korlátjáig. Rengeteg ember volt odafönn és mint valami messiást álltak körül minket, miközben egyik lábunkat a másik után lendítettük át a korláton. Mókás volt.. már csak a taps hiányzott. Magyarok is voltak fönn, a családapa nagyon megörült, mikor kiderült, hogy a kemény hegymászók (ezek mi voltunk) akiket figyeltek, szintén magyarok. Már menetközben és a megtekintett jégbarlangban (pénzkidobás, nem ajánlott) rákészültem a forró levesre, de kiderült, hogy a szelepes főzőmhöz nem csavaros-szelepes hanem rányomós-szelepes palackot sikerült utolsó pillanatban vennem még Sopronban. Szal’ a leveske kimaradt. Visszafelé csaltunk, mert a Seilbahnnal jöttünk.

Az utolsó napra hagytuk a legizgalmasabbat:

Edelgriess völgy - Koppenkarstein Klettersteig (A-B) függőhíddal

(Edelgriess völgy)

Szokás szerint a hoteltől indultunk, hegymászókhoz méltatlan 9 órás időpontban. A felvonó megállója alatt most jobbra tartottunk, mert a déli falat egy másik völgyből, az Edelgriess felől próbáltuk meghódítani. A Türlspitz csúcsok által elválasztott völgybe keleti irányban tudtunk felkapaszkodni, előbb legelőkön, majd törpefenyvesen, végül hosszú kőgörgetegeken átküzdve magunkat. A völgy lankásabb, meglehetősen kopár, de még így is egészen gyönyörű. Közepe felé jobbra kell fordulniuk akik a Ramsauer Klettersteiget választják, mi viszont végighaldtunk a völgyön és a végében nekivágtunk a szintén kopár, köves meredélynek. Az 572-es utat végig piros jelzés mutatja, nem lehet eltévedni. A Hinterer Türlspitz mögött Klettersteig kezdődik, de nem érdemes komolyan venni, mert csak 10m hosszú. Felérve egy kisebb gleccser, az Edelgriessgletscher terül el. Táblák itt nem nagyon vannak, mi a gleccser nyugati szélén, a sziklafal tövében tartottuk az északi-északnyugati irányt, mikor megtaláltuk az Austriascharte felé mutató táblákat és klettersteigszerű (sajnos ezen a szakaszon a drótkötelek mindenütt cafatokban lafogtak) köves kapaszkodót.

(A déli fal fölötti Koppenkarstein kitett, de könnyű klettesteig útvonalán)

A gleccser fölé emlkedve végre elérünk egy gerincre, ami nagyjából 1m széles és bizonyos részeken nincs biztosítva. Itt mutatja meg magát igazán a déli fal. Balra letekintve nagyjából 1000m-es mélység van alattunk, hihetetlen élmény volt Katinak, bár igazából az a mélység engem is picit megszédített, annak ellenére, hogy másztam már nagyfalon és hozzá vagyok szokva a magassághoz. A gerincen átkelve egy látszólag új úton elcsalhatjuk az út legizgalmasabb részét és egyből átsétálhatunk a Dachstein gleccserre, de mi úgy döntöttünk, hogy az Austriascharte (2736m) csúcsra indulunk. A felfelé vezető klettesteig nem nehéz, többnyire biztosított, bár a hó és a jég itt is sok helyen szétszabdalta a drótokat. A csúcs alatt találkozunk a Koppenkarstein csúcsról érkező azonos nevű via ferratta úttal, ami a déli fal gerincen megy végig a Hunerscharte-ig, azaz a fenti felvónóállomásig. Nagyon kitett, izgalmas út, kezdők számára bátran ajánlott jó időben. És itt jött a legizgibb rész, a kötélhíd!

(A függőhíd, balra a mélység felhőben, jobbra a gleccer és a Dachstein cúcs szintén felhőben)

Három kábel, 20m hosszan egy kb. 50m-es szakadékkal és kicsit balra további ezer méterrel a völgy, jobbra pedig további 100-al a gleccser felett. Kati nem akart átjönni (lehetőség van kerülni), de aztán megmutattam neki, hogy nincs mitől félni és rávettem. Nem bánta meg, nagyon nagy élmény volt neki! Az átkelés és fényképezkedés után továbbhaladtunk a gerincen. Kisebb felhők is voltak, amiket az áramlat az alattunk magasodó hatalmas sziklafalnak nyomva fújt felénk. Egészen mesebéli volt a felhők felett-között járni a jellegzetes magashegyi királykék égbolt alatt. A kilátás pedig a völgy és a gleccser irányába is lélegzetelállító volt!  Visszafelé megint a felvonót használtuk, mert én speciel utálok lefelé tülekedni a jó időben igencsak forgalmas könnyebb klettersteig utakon.